Nagykéren az első templom felépítésétől a parókián mindig folyt a gyermeknek egyfajta képzése, nevelése, s ezt a mindenkori pap végezte. Az ilyen oktatást azonban inkább nevezhetnénk egyfajta vallásos népművelésnek, mint mai értelemben vett iskolai oktatásnak.
Előrelépés az 1812-es évtől történt, amikor is állandó iskolai oktatás indult falunkban egyetlen tanteremben. Ezt a kántortanító végezte, aki egyben a templom orgonistája is volt. Az oktatás nem volt kötelező, s leginkább télen folyt. Itt már írni, olvasni is tanították a gyermekeket.
A kötelező iskolai oktatás bevezetése után az első iratok 1877-ből maradtak meg. Ezek szerint Nagykéren római katolikus felekezeti iskola létezett, amelyet az iskolaszék irányított. Az 1877. szeptember 6-i feljegyzés szerint az iskolaszéknek 6 nagykéri és 2 kiskéri tagja volt. Elnök hivatalból a mindenkori plébános, alelnök világi ember, de legtöbbször a falu jegyzője, jegyzőkönyvvezetője a kántortanító, aki az iskolaigagató tisztéget is viselte, főgondnokot és algondnokot a falu lakói közül választották. A gondnok feladata volt az iskola és a tanítói lakás karbantartása, és az ezekre szükséges pénz, anyag, munkaerő biztosítása. Az akkori iskolaszék összetétele: Szilágyi Jenő, plébános, elnök; Polyák Miklós alelnök, jegyző; Zórád Ferenc kántortanító, jegyzőkönyvezető; Kántor Lajos főgondnok; Gajdosík Lajos algondnok. Tagok: Polyák Pál, ifj. Kántor Lajos, özv. Csebík István, Száraz Ferenc, Száraz József, Kántor József, Zórád András.
Az iskola épülete és a kántortanító lakása egy helyen, egyházi telken állott. A zsúpfedeles iskolának két tágas terme volt. Ez az épület 1980-ig állott a mai kultúrház helyén. Az iskolának volt egy "tornatere" és egy faiskolája is. A tanév október elsején kezdődött, nyolc hónapig tartott, az iskolának 208 tanuló-ja volt, de munkák idején 30-40 gyerek is hiányzott, mert a gyermekek kiskoruktól részt vettek a mezőgazdasági munkákban. Tantárgyak közt szerepelt: írás, olvasás, számolás, hitoktatás, rajz, kertészet, női háztartástan. Az oktatást a kántortanító és egy segédtanító végezte.
Csehszlovákia megalakulása után 1919. november 5-én heti 6 órában bevezették a szlovák nyelv kötelező oktatását, betiltották a nemzeti zászló, címer, falitérkép használatát, az iskola feliratát átfestették. Ez ellen az iskolaszék tiltakozott. 1921-ben az iskolának 484 tanulója volt, két tanteremmel bővült.
1927-ben további két tanterem épült Kiskéren, s ennek egyik tantermében megkezdődött a szlovák nyelvű oktatás, amelybe az ottani uradalom idegenből hozott cselédjeinek gyermekei jártak elsősorban. 1932-ben megnyílt az iskola 8. osztálya is. Ekkor 462 tanulója volt és felépült az emeletes épülete is. 1939-ben megváltozott a falu neve, s ennek megfelelelően az iskola: Nyitranagykéri Római Katolikus Népiskola lett.
1945-46-ban a háborús események és a magyarüldözés miatt a faluban oktatás nem folyt, a magyar pedagógusok szétszéledtek. 1947-ben az emeletes iskola leégett, és a faluban csakis szlovák nyelvű oktatás folyt, az iskolának 269 tanulója volt. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után 1950-ben megnyílt az iskola magyar tagozata.
A falu leglelkesebb pedagógusai az iskolai oktatáson túl mindig szívügyüknek tartották az általános népművelést, szervezték a falu társadalmi, kulturális életét. 1936-ban kezdeményezték a kultúrház felépítését, élenjártak a község messze környékén híres műkedvelő színjátszásának, kórusmozgalmának, 1949 után pedig a Csemadok tevékenységében jeleskedtek. E pedagógusok nem minden esetben nyerték el méltó elismerésüket, üldözték őket, éppen ezért mindenképpen, megérdemlik, hogy nevüket könyvünkben külön is megemlítsük: Zórád Ferenc, Fray Béla, Estéli András, Major István, Dejcző Teréz, Bellus István, Oberth Kálmán, Pan Béla, Ernszt Sándor, Kopasz Elemér, Kovácsik Béla, Szibilla Magdaléna.
Menný zoznam veľkokýrskych učiteľov a riaditeľov: